Gyermekkorom óta kötődésem van az ékszerekhez. Minden ékszeremnek saját története van, emlékszem kitől kaptam és mikor, mit éreztem, és milyen büszkeséggel töltött el, amikor először felvehettem. Az ékszer olyan, mint egy jó fotó, ránézel, és rengeteg emléket idéz, az érzelmeidre képes hatni.
Most sem látom másként az ékszereket. Minden darab kötődik hozzám, tudom a történetüket, és emlékszem a közös múltunkra. Furcsa kapcsolat ez ember és ékszer között…
Amikor ékszereket készítek, sok féle emberen képzelem el őket, hogy hogyan állna rajtuk, milyen alkalomra viselnék. Nem csak az ember választ ékszert, hanem az ékszer is választhat viselőt. Minden ékszernek adni kell egy esélyt, mert nem tudhatod, hogy melyik is az igazán megfelelő, amíg nem viseled.
Minden ékszeremre emlékszem, tudom, hogy honnan érkezett az alapanyaga, emlékszem rá hogyan készítettem el, tudom milyen utat tett meg addig, amíg eljut ahhoz, aki örömét fogja lelni benne. És ez a kulcsa mindennek, az öröm...
Minden ékszer tartozik valakihez, mert minden ékszernek története van. Az nyújtja a legnagyobb boldogságot a munkám során, amikor felcsillanó szempárokat látok, és az ékszer megtalálja azt, akinek örömet szerezhet.
Büszke vagyok arra, hogy hány eseményen, számos jeles alkalmakon, vagy csak úgy a hétköznapokba viselik az általam gyártott ékszereket.
Mottóm:
"Szeretem, ha hagyhatok magamból valamit másban,
Talán engem ez éltet ebben a nagy világban."
Márti (R.M.)
